Napkitörés okozta alacsony szélességi fokú sarki fény eposz - A végtelen űr és a légkör parádéja

Valószínűleg mindannyian vágytunk már arra, hogy saját szemünkkel lássuk ezt a csodálatos látványt. Az aurora, a természet nagyszerű fényjátéka, a sötét égbolton kibontakozó misztikus színház. Az aurora jelenség általában a sarkkörök közelében, a magasabb szélességi fokokon figyelhető meg. Ám a nap egy óriási kitörése nyomán mostanában a világ számos pontján látható, ami szokatlan látványt nyújt.

A múlt héten, 8-án kezdődött nagyméretű napkitörés, az úgynevezett „napkitörés” (Solar Flare) a Föld alacsonyabb szélességi fokainak is eljuttatta az aurora magvait. A napból kiszabaduló plazmaáram, a „napvihar” (Solar Wind) átszeli az űrt, és a Föld légkörébe csapódva különböző magasságokban hoz létre aurorát.

Nagy-Britanniában például a múlt hét 10. és 11. között több helyen is látták az aurorát. Európa más országaiban, például Németországban és Svájcban is özönlöttek a közösségi médiába a „láttunk aurorát” bejegyzések. Úgy tudni, hogy az Amerikai Egyesült Államok Dél-Karolina államában és Kína Xinjiang Ujgur Autonóm Területén élénkpiros színben pompázó eget figyeltek meg. Sőt, a New Zealand és Ausztrália déli féltekén fekvő területein is észleltek aurorát, amiről a helyi média is beszámolt.

Ennek a globális, alacsonyabb szélességi fokokon is megfigyelhető aurora jelenségnek a fő oka a Föld mágneses terének zavara. A napviharban lévő nagy energiájú, töltött részecskék behatolnak a Föld mágneses mezejébe, és megzavarják azt, aminek hatására az aurora alacsonyabb szélességi fokokra is kiterjed.

A szakértők szerint valójában a 11-i éjszakán Hokkaido (Japán) területén is lehetőség nyílik az aurora megfigyelésére. Izgalmas, hogy egy újabb területen is látható lesz ez a természeti csoda.

Az aurora a Nap és a Föld légköre közötti kölcsönhatás lenyűgöző alkotása, az űr misztikus látványossága. E csodálatos megjelenés mögött bonyolult fizikai folyamatok rejtőznek: a napvihar, a naptevékenység, a Föld mágneses tere és a légkör kölcsönhatása. Az aurora megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalmas űrjelenenségek hatással vannak bolygónkra.

Ez a nagyméretű aurora jelenség ismét rámutat a Nap és a Föld közötti szoros kapcsolatokra. A Napon történt események a mi légkörünkkel kölcsönhatásba lépve hoztak létre egy csodálatos látványt. A világűr és a légkör misztikus fényjátéka globálisan bontakozott ki.

Másrészt ez a jelenség érzékelteti számunkra az űrből származó veszélyeket is. Az erőteljes napvihar és a mágneses tér zavarai ugyanis károsíthatják a rádiókommunikációt, a navigációs rendszereket és egyéb fontos infrastruktúrát. Ezért egyre fontosabbá válik a naptevékenység folyamatos monitorozása és az aurorák megfigyelése, hogy „füleljünk” a Nap „suttogására”.

A tudósok úgy vélik, hogy a Nap aktivitási ciklusának megfelelően a jövőben hasonló nagyméretű aurora jelenségek gyakrabban fordulnak elő. Az aurora a természet szépségét és egyben az űrkörnyezet veszélyeire is figyelmeztet. Reméljük, hogy ez a látvány mindannyiunk számára alkalmat ad arra, hogy újragondoljuk a világűr és a Föld közötti kölcsönhatásokat.