Szén-dioxid-kibocsátás címkék japán eperre – a CO2 kibocsátás csökkentésének erőfeszítései

A Japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium (MAFF) bejelentette, hogy egy Nagano prefektúra déli részén található szabadidős gazdaságban termelt eperre „szén-dioxid-kibocsátási címkét” (szén-dioxid-címke) helyeztek el, amely a nyersanyagok beszerzésétől a hulladékkezelésig terjedő teljes folyamatban keletkező szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét mutatja. Ez az első eset, hogy japán eperre ilyen címkét helyeznek el.

Kép forrása: GPT4.0

A Naganói Mezőgazdasági Kísérleti Állomás (Naganói Mezőgazdasági Fejlesztési Központ) vállalta a címkézés feladatát, és a jövőben is támogatni fogja a gazdaságot, valamint szakértőket von be a műtrágya-gazdálkodás racionalizálására, a működés hatékonyságának növelésére és egyéb intézkedésekre. Céljuk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.

A Naganói Mezőgazdasági Kísérleti Állomás kiszámította a „Taichi Ökológiai Pihenőgazdaságban” termelt, 400 grammos műanyag dobozban csomagolt eper „szénlábnyomát” (szénlábnyom), vagyis a szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét. Az Környezetvédelmi Minisztérium által közzétett szabványok alapján a teljes szén-dioxid-kibocsátás 1,1 kg-nak adódott.

A munkafolyamatok szempontjából a vetőmag előállítása és szállítása, a talaj előkészítése, a termesztés, a betakarítás stb. – azaz a „nyersanyagok beszerzési szakasza” – a legnagyobb kibocsátást eredményezte, az összes kibocsátás mintegy 69%-át. Ezen a szakaszon belül is kiemelkedő volt a műtrágya, az automata öntözőrendszer és a vetőmaghoz kapcsolódó folyamatok kibocsátása.

A Naganói Mezőgazdasági Kísérleti Állomás hangsúlyozta, hogy arra ösztönzik a vállalatokat és gyártókat, hogy alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású termékeket állítsanak elő, és arra biztatják a fogyasztókat, hogy vásároljanak szén-dioxid-címkével ellátott termékeket, így hozzájárulva az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.

Az eper termesztésében fontos az alacsony hőmérsékletű időszakokban a megfelelő hőmérséklet fenntartása. A Japán Mezőgazdasági Kísérleti Állomás különböző fajtáknál végzett kísérleteket a kiültetés időpontjának eltolásával és az alacsony hőmérséklet-tűrés fokozásával a megfelelő hőmérsékleti kezeléssel. Az eredmények azt mutatták, hogy az „Utsukushii” (Szép) fajta esetében a november 20-i kiültetés és a 15 °C-os termesztés esetén a növekedés és a terméshozam egyaránt kedvező volt.

A „Ibaraking” (Ibaraki Király) nevű, magas sűrűségű termesztésre alkalmas görögdinnye fajta kísérleteiben a terméskötés idején a 17-19. levél, 32 °C-os nappali és 25 °C-os éjszakai hőmérséklet esetén volt a legjobb a termés minősége és hozama. A káposzta magas hőmérsékletű és párás időszakban történő stabil termesztéséhez a 40×30 cm-es tőtávolság, alagút+szélvédő háló takaróanyag, 25 °C-os nappali és 20 °C-os éjszakai hőmérséklet bizonyult optimálisnak.

A magashegyi termesztésű növények nagy terméshozamú termesztési kísérleteiben a „Hantchalbye” (韩찰벼) ragadós rizsfajta, a „Geumgangkong” (금강콩) szójababfajta és a „Desire” (デシレ) burgonyafajta esetében a 30×15 cm, 60×20 cm, illetve 60×30 cm-es tőtávolság adta a legjobb termést. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a nagy terméshozam érdekében a „Saenuri” (새누리) rizsfajtát, a „Saehanmil” (새한밀) búzafajtát és a „Saehanbori” (새한보리) árpafajtát vizsgálták, a rizs esetében a 30×15 cm-es, a búza és árpa esetében pedig a 15×10 cm-es tőtávolság bizonyult megfelelőnek.

Így a Kísérleti Állomás a fajták és a termesztési technikák kutatásán keresztül folyamatosan törekszik a növénytermesztési környezet és technológia fejlesztésére, hogy fenntartható, magas minőségű és nagy hozamú termesztést érjen el.