Japán alacsony élelmiszer-önellátási aránya és a megoldási lehetőségek

Japánban minden évben, amikor közzéteszik az élelmiszer-önfenntartási ráta adatait, aggodalom és kritika hangzik el a gyenge eredmények miatt. 2021-ben a teljes élelmiszer-önfenntartási ráta kalória alapján 38%, termelési érték alapján 63% volt, ami jelentősen alacsonyabb a világ többi fejlett országához képest. Az alacsony élelmiszer-önfenntartási ráta azt jelenti, hogy a külföldi importtól nagymértékben függünk, ami azt jelenti, hogy élelmiszer-válság esetén komoly csapást szenvedhetünk.

Japán alacsony élelmiszer-önfenntartási rátájának fő okai közé tartozik az étrend gyors változása, a mezőgazdasági népesség csökkenése és a művelhető területek elhagyása. A háború utáni gyors iparosodás és a nyugatiasodás következtében a fő tápláléknak számító rizs fogyasztása csökkent, míg a hús, a kenyér stb. iránti kereslet drasztikusan megnőtt. Azonban az állattenyésztéshez szükséges takarmányt nagyrészt importból fedezik, ami miatt az állattenyésztési ágazat önfenntartási rátája nagyon alacsony. Ezenkívül az elöregedő társadalomnak köszönhetően a vidéki népesség csökkenése és a művelhető területek elhagyása is hozzájárul az önfenntartási ráta csökkenéséhez.

Ezen a helyzeten a kormány és a gazdálkodók számos módon próbálnak javítani. Először is, vizsgálják az intelligens mezőgazdasági technológiák alkalmazását a termelékenység és a hatékonyság növelése érdekében. Az IoT-érzékelők, drónok, mesterséges intelligencia és egyéb fejlett technológiák alkalmazásával szeretnének megoldást találni a munkaerőhiány problémájára és növelni a hektáronkénti terméshozamot. Másodszor, ösztönzik a hazai mezőgazdasági termékek fogyasztását, és igyekeznek diverzifikálni a belföldi termelés palettáját. A kormány kampányokat indít a hazai lisztből és rizsből készült termékek népszerűsítésére, és támogatásokkal ösztönzi a belföldi termelést. Harmadszor, a cél a hatékonyabb élelmiszer-hasznosítás érdekében az élelmiszer-pazarlás és -veszteség csökkentése. Évente hatalmas mennyiségű élelmiszer vész kárba, a csökkentésével pedig jelentős mennyiségű élelmiszert lehetne megtakarítani. Végül pedig a vidéki turizmus, a falusi vendégházak fejlesztése révén szeretnék növelni a mezőgazdaság és a vidék vonzerejét, és ezzel a gazdálkodók jövedelmét is növelni.

Ezen kívül a közelmúltban a külföldi piacok meghódításával is igyekeznek növelni a japán mezőgazdasági termékek exportját. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha csak az élelmiszer-önfenntartási ráta növelése a cél, akkor elveszíthetjük a nemzetközi munkamegosztás és a kereskedelem előnyeit, ezért szükséges a megfelelő egyensúly megtalálása. Végső soron a legfontosabb feladat, hogy Japánban fenntartható élelmiszertermelési rendszert hozzanak létre, ami biztosítja az ország élelmiszerbiztonságát.