A kínai gazdaságban a „ciklusos növekedési erő” hiányának problémája merül fel. Ha erre nincs megoldás, a kínai hatóságoknak az eddigihez hasonlóan termelésigazgatási növekedési stratégiát kell választaniuk a gazdaság fellendítése érdekében. A „ciklusos növekedési erő” az a meghajtási erő, amely lehetővé teszi a gazdaság természetes növekedését a ciklusok során, a fogyasztás vagy a beruházások révén.

Amikor a japán és a német vezetők nemrégiben Pekinget látogatták meg, figyelmet kapott az a figyelmeztetés, hogy „a Kína által folytatott egyoldalú növekedési politika arra kényszeríti a kínai gyártókat, hogy túltermeljenek és exportálják a termékeket, ami a globális vállalatok számára tisztességtelen nyomást gyakorol az árak tekintetében”. A makrogazdasági adatok azonban nem mutatják egyértelműen a túltermelés létezését.

Rövid távon valószínű, hogy Kínában a „relatív” túltermelés továbbra is fennáll. Ha az egyensúly helyreállítása érdekében a fogyasztás ösztönzésére irányuló politikákat alkalmaznak, akkor csökkenthető a relatív túltermeléssel járó kockázat. Ha azonban a fogyasztás ösztönzésére irányuló politikák késik, akkor egy sokkal súlyosabb probléma, a „strukturális” túltermelés léphet fel. A „ciklusos” túltermeléssel ellentétben a „strukturális” túltermelés a termelési eszközök üzemállapotának hosszú távú romlásához vezet. Ennek eredményeként nőnek a működési költségek és a többi költség, ami a termelékenység csökkenéséhez vezet. A legutóbbi adatok szerint a helyzet még nem kritikus, de általában a kínai iparágak nyereségessége csökken, ami a hatékonyság alacsony szintjét tükrözi.

Már most is vannak olyan szektorok, ahol egyedi tényezők miatt „strukturális” túltermelés jelentkezik. Elsőként a koronavírus-járvány idején a kínai termékek iránti globális kereslet csökkent, ami csökkentette a kapcsolódó gyártók üzemállapotát. Másodszor, a lakáspiac folyamatos korrekciója miatt a kapcsolódó ágazatokban felhalmozódtak a készletek. Harmadszor, a stratégiai csúcstechnológiás gyártó ágazatokban, különösen a napenergiaiparban, a kormányzati támogatás miatt túlzottan megnőtt a termelési kapacitás.

Bizonyos optimisták szerint a világ függ Kínától a fejlett termékek bizonyos területein, például az elektromos autókban, az akkumulátorokban és a napenergiapanelekben. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ napenergia-gyártó kapacitása idén megduplázódik, és a növekedés 90%-át Kína adja. A kormányzati politikák támogatói azt állítják, hogy a kínai termelés és export bővítésének politikája előnyös ezekben a szektorokban.

Jelenleg azonban a makrogazdasági mutatók nem támasztják alá a túltermelés létezését, így a kínai hatóságok valószínűleg nem fogják radikálisan módosítani a jelenlegi iparfejlesztési politikájukat. A múltbeli tapasztalatok alapján a kínai gyártási terjeszkedés az árak csökkenése irányába fogja tolni a világ többi részét.

A koronavírus-járvány óta a kínai lakosság fogyasztási szokásai is jelentősen megváltoztak. Először is, az emberek kevesebbet utaznak külföldre, és inkább belföldi utazásra és fogyasztásra összpontosítanak. Másodszor, a társadalmi távolságtartási intézkedések miatt a webes vásárlás és a digitális tartalmak fogyasztása robbanásszerűen megnőtt. A koronavírus-járvány okozta aggodalmak miatt a fogyasztók nagyobb figyelmet fordítanak az egészségügyi és higiéniai termékekre, és a magas jövedelműek többet költenek a prémium minőségű termékekre.

Ezzel egyidejűleg Kínában olyan új trendek is megjelentek, mint a tapasztalati fogyasztás, a személyre szabott termékek és szolgáltatások, valamint a fenntartható fogyasztás. Ha a vállalatok nem reagálnak megfelelően ezekre a változásokra, a koronavírus utáni időszakban nehéz helyzetbe kerülnek a kínai piacon.

A kimerülő erőforrások és a környezeti problémák iránti növekvő tudatosság miatt a kínai vállalatok fokozzák a beruházásokat az erőforrás-újrahasznosítás és a megújuló energia területén. A szén-dioxid-semlegesség politikája részeként a kínai kormány arra törekszik, hogy ösztönözze a környezetbarát iparágak, például a szélenergia, a napenergia és az elektromos járművek fejlődését, ugyanakkor törekszik a termékek élettartamának meghosszabbítására és a források hatékonyabb felhasználására. Különösen a ritkaföldfémek, például a ritkaföldfémek újrahasznosítására összpontosítanak.

Kína mélyen beépült a globális ellátási láncokba, így a koronavírus utáni időszakban a kínai gazdaság helyreállása jelentős hatással lesz a többi ország gazdaságára. A túltermelés, a lakáspiac gyengesége és az infláció ellenére az elemzők általában úgy vélik, hogy a kínai gazdaság 2022 végére bizonyos mértékben helyreáll. Hosszú távon azonban a kínai gazdaság fenntartható fejlődéséhez elengedhetetlen a gazdasági szerkezet átalakítása.