A szakadék szélén táncoló kínai gazdaság: a politikaváltás a „vesztes harminc év” kezdete?

A kínai kormány 14 év után változtatott a politikáján. December 11-én és 12-én tartott „Központi Gazdasági Munkakonferencia” a gazdaságélénkítés érdekében a monetáris politikát semlegesről enyhítőre változtatta. Ez a hosszú ideje tartó, a termelésbővítésre összpontosító politikáról a stagnáló fogyasztásra való áttérés jelentős változása. Ez a politikai fordulat azonban a kínai gazdaság problémáinak súlyosságát és a helyreállítás nehézségeit is jelzi.

14 év után politikai fordulat, a háttérben a válságérzet

A kínai és a hongkongi tőkepiacon a politikai fordulat iránti várakozás miatt a részvényárfolyamok ideiglenesen emelkedtek. A kormány és a jegybank (Kínai Népbank) árfolyam-támogató intézkedéseire (PKO) vonatkozó várakozások is támogatták a részvényárfolyam-emelkedést. Ugyanakkor a hosszú távú kamatlábak csökkentek, és a jüan árfolyama a dollárral szemben gyorsuló ütemben csökkent. Ez azt mutatja, hogy a piac továbbra is komoly aggályokat táplál a kínai gazdaság jövőjét illetően.

A mostani politikai fordulat bizonyítéka annak, hogy a kínai kormány erősödő válságérzetet érez a gazdasági visszaeséssel kapcsolatban. Különösen a vagyonpiac visszaesése súlyos. A kínai GDP-nek egykor mintegy 30%-át kitevő ingatlanpiac ma már a gazdaság fékezőtényezőjévé vált. A helyi önkormányzatok megpróbálják helyreállítani az ingatlanpiacot azáltal, hogy felvásárolják a túlkínálatban lévő lakásokat, felújítják azokat, és kedvező áron értékesítik az alacsony jövedelműek számára, de hatásuk bizonytalan.

Az amerikai monetáris politika változása és a kínai gazdaság lassulása

A kínai gazdaság környezete egyre nehezebbé válik. 2014 óta az Egyesült Államok a monetáris politika normalizálása felé fordult, és elkezdte az kamatlábak emelését. Ez azt jelenti, hogy a feltörekvő piacokra áramló túlzott tőke visszaáramlik, ami jelentős hatással volt a kínai gazdaságra is. A 2013-as „Bernanke-sokk” során az amerikai mennyiségi lazítás csökkentésének jelzése után a feltörekvő piacok erősen ingadoztak, és a feltörekvő piaci valuták, köztük a kínai jüan is jelentősen leértékelődött a dollárral szemben.

A kínai gazdaság lassulása is aggodalomra ad okot a piacon. 2012 második negyedévében Kína valós GDP-növekedési üteme 7,6%-ot ért el, ami 2009 első negyedéve óta a legalacsonyabb szint. Ez nemcsak a kereslet gyengeségét, hanem a kínálati oldali változások miatti potenciális növekedési ütem csökkenését is tükrözi. Különösen az ingatlanbuborék megfékezésére irányuló intézkedések következtében az ingatlanberuházások növekedésének lassulása, valamint a világgazdaság lassulása miatt a kivitel gyengesége súlyos csapást mért a kínai gazdaságra.

A politikai fordulat a „vesztes 30 év” kezdete?

A kínai kormány jelenlegi politikai fordulata hasonlóságot mutat a Bank of Japan monetáris politikai fordulatával. A Bank of Japan 2024. március 19-én döntött a negatív kamatláb-politika megszüntetéséről. Ennek oka az, hogy a 2%-os inflációs célkitűzés, amelyet a béremelkedés kísér, már elérhetőnek tűnik. A Bank of Japan politikai fordulata azonban párhuzamba állítható a múltbéli kamatemelésekkel, amelyek után a gazdaság visszaesett, és a politika korrigálását követelték. A 2000-es és 2006-os kamatemelések egyaránt rövid időn belül politikailag módosultak, és „sietős döntésként” értékelték őket.

A kínai kormány politikai fordulata is hasonló kockázatokat rejt magában. A keresletnövelés konkrét intézkedései hiányoznak, a monetáris lazításra és a fiskális politikára támaszkodó politika ideiglenes gazdasági fellendülést eredményezhet, de valószínűleg nem vezet tartós növekedéshez. Sőt, a túlzott likviditás növeli az új buborékok kialakulásának kockázatát.

A kínai kormány fokozódó ellenőrzése a társadalom és a gazdaság felett felgyorsíthatja a tőke és a munkaerő külföldre áramlását. 2025 után, ha az Egyesült Államokban Trump-adminisztráció alakul, várhatóan szigorodni fognak a Kínával szembeni szigorító intézkedések, ami további hátráltató tényezőt jelent a kínai gazdaság számára.

A kínai politikai fordulat a Japán által átélt „vesztes 30 év” kezdetének bizonyulhat. Az ingatlanbuborék kipukkadása után Japán a rossz hitelek feldolgozásának késedelme, a defláció hosszú távú fennállása és a strukturális reformok stagnálása miatt hosszú távú gazdasági visszaesésbe került. A mai kínai gazdaság hasonló problémákkal küzd, mint a Japán a maga idejében, az ingatlanpiac visszaesése, a túlzott eladósodottság és a munkaképes korú népesség csökkenése formájában.

A kínai kormány hogyan birkózik meg ezekkel a kihívásokkal, és hogyan tud tartós növekedési pályát kialakítani? Ennek a képessége van tétben. A politikai fordulat a kínai gazdaság jövőjét befolyásoló nagy fordulópont lesz. Pusztán gazdaságélénkítő intézkedés lesz-e, vagy strukturális reformokkal járó valódi fordulat? A világ figyelemmel kíséri.