Japán pénzügyi helyzete: "Krokodil szája" - komoly aggodalmak és a "szociális juttatások újragondolásának" sürgetése

Japán pénzügyi helyzete a világ egyik legsúlyosabbja, és bár azt állítják, hogy a nemzet gazdasági helyzete eltér a háztartásokétól, a szakértők aggodalmukat fejezik ki.

A Nihon.com nemrégiben interjút készített Jano Kodzsi úrral, a pénzügyminisztérium volt államtitkárával és a Kanagava Egyetem vendégprofesszorával, amelyben Japán pénzügyi helyzetének mélyreható elemzését tette közzé. Jano úr a pénzügyminisztériumban is a fiskális fegyelem híveként ismert, és nem kímélte a kritikát a korábbi kormányok kulcsfontosságú szereplőivel szemben sem. 2021 októberében a Geppó Bungejunjú című folyóiratban megjelent cikkében figyelmeztetett: "Ha a jelenlegi helyzet fennmarad, a nemzet gazdasága összeomlik", és a Liberális Demokrata Párt elnöki és a képviselőházi választásokon folytatott politikai vitákat "ばらまき合戦 (pénzosztási versenynek)" nevezte. Japán pénzügyi helyzetét a "Titanic jéghegy felé való rohanásához" hasonlította, hangsúlyozva a válságot.

Jano úr Japán pénzügyi helyzetét "krokodil szájához" hasonlította, és öt évtizedes folyamatos költségvetési hiányról, valamint a "gazdasági fellendülés révén növekvő adóbevételekkel javul a költségvetés" optimista nézetről beszélt. Rámutatott, hogy a népességcsökkenés mellett a szociális juttatások kiadásai évente 800 milliárd jennel nőnek, míg a munkaképes korú népesség csökkenése miatt az adóbevételek növekedése lassú.

Természetesen elismeri, hogy a nagyméretű természeti katasztrófák és a koronavírus-járvány hatással voltak a pénzügyi helyzet romlására, de Jano úr hangsúlyozta, hogy ezeket a tényezőket félretéve, hosszú távú perspektívából kell elemezni a pénzügyi alapvető problémáit. Példaként említette Ninamija Szuntoku, az Edo-korszak végének agrárpolitikusát, aki több természeti katasztrófa és gazdasági ingadozás ellenére is 100 évvel ezelőtt a han (藩) pénzügyi helyzetét alapvetően elemezte.

Jano úr hangsúlyozta, hogy Japán államadóssága a GDP-arányos mértékben a 180 ország közül az utolsó helyen áll, és az elmúlt 30 évben folyamatosan vagy minimálisan nőtt.

Ebben a helyzetben Jano úr azt javasolta, hogy "újra kellene vizsgálni az idősek definícióját", és azt javasolta, hogy újra kellene definiálni az "idős" fogalmát és felül kellene vizsgálni a szociális biztonsági rendszert. Ez a megoldás a szociális biztonsági kiadások növekedésére a társadalom öregedésével, és Japán társadalmának egyik forró vitatémája.

Egyúttal a NIRA (Nemzeti Szociális Biztosítási és Népességügyi Kutatóintézet) "人口減少下の日本経済と財政の長期展望―2060年の家計の姿を描く (A népességcsökkenés környezetében lévő japán gazdaság és pénzügyek hosszú távú kilátásai – 2060-as háztartások képe)" című jelentésében elemezte, hogy a japán gazdaság tartós alacsony növekedése és az öregedés miatti szociális kiadások növekedése aggodalmat kelt a japán gazdaság jövőjével kapcsolatban. A NIRA feltételezte, hogy ha a kormány és a Bank of Japan politikája a jelenlegi szinten marad, az államadósság 2060-ig folyamatosan növekedni fog.

De a NIRA pozitív kilátásokat is vázolt.

A NIRA szerint a GDP 0,12%-os adóemelésével 2060-ig elérhető a primer költségvetési egyenleg (PB) többlet. Ez azt jelenti, hogy ha minden háztartás egyenlő mértékben vállalja a terhet, 2060-ban a 勤労者世帯 (dolgozó háztartások) havonta 28 000 jennel, a 高齢者世帯 (idősek háztartásai) pedig 20 000 jennel többet kell fizetniük.

A NIRA a japán pénzügyek előtt álló kockázati tényezők között megemlítette: ①a PB hiányának folyamatos fennállását, ②a kamatszintnek a növekedési ütemnél alacsonyabb szinten tartását, ③a kamatlábak növekedését a növekedési ütem fölé. Különösen a ③-as pontra hozott példákat, mint a kamatok alacsony szintjére és a deflációra való visszatérés, vagy a 稀少なイベント (ritka események) okozta államadósság-besorolás csökkenése.

A NIRA hozzátette, hogy a TFP (teljes tényező termelékenység) növekedési ütemének 0,5%-os növelésével 2060-ra a teljes adósságállományt a GDP-arányos mértékéhez képest 19,3%-kal lehetne csökkenteni.

A japán államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak egyre erősebbek, és a társadalom öregedésével, a szociális kiadások növekedésével és az államadósság emelkedésével kapcsolatos számos feladat vár a japán kormányra a jövőben.