Ismétlődő koreai kényszermunka-ügy ítéletek: A történelmi nézetek és a jövőbeli hidak

2023. november 22-én a dél-koreai Gwangju Kerületi Bíróság elrendelte a Kawasaki Heavy Industries kártérítési fizetését egykori kényszermunkások hozzátartozói által benyújtott keresetben, akiknek hozzátartozóit a japán gyarmati uralom idején Koreából vitték el és kényszermunkát végeztettek velük; a kártérítés összege mintegy 15 380 000 won (körülbelül 1 760 000 jen). Ehhez hasonló perekben a dél-koreai Legfelsőbb Bíróság többször is a japán vállalatok ellen hozott ítéletet, és várhatóan az alsóbb fokú bíróságok is hasonló ítéleteket fognak hozni a jövőben.

Ez az ítélet nem csupán egyetlen vállalat kártérítési felelősségét kérdőjelezi meg, hanem ismét rávilágít a japán-koreai történelmi nézőpontok eltérésére és a jövőbeni kapcsolatépítés nagyobb problémájára.

Az ítélet tárgyát képező egykori kényszermunkás férfi akkoriban tizenéves volt, és állítólag 1945-ben mintegy hat hónapon át dolgozott egy kobei gyárban. A háború után hazatért, de nem kapta meg a fizetését, és 2015-ben elhunyt. A hozzátartozók 2020-ban nyújtották be a keresetet. A Gwangju Kerületi Bíróság körülbelül 1 760 000 jen kifizetését rendelte el a Kawasaki Heavy Industries számára. Ez az ítélet az egykori kényszermunkásokkal kapcsolatos perek legújabb esete, és várhatóan a jövőben is hasonló ítéletek fognak születni.

2023. november 27-én a Gwangju Kerületi Bíróság egy másik ítéletet hozott, amelyben az egykori kényszermunkások hozzátartozói kártérítést követeltek a Mitsubishi Materials cégtől; az ítélet hat felperes számára összesen mintegy 490 millió wont (körülbelül 53 millió jen) követel. A felperesek azt állították, hogy az egykori kényszermunkásokat a háború idején kényszermunkára fogták fukuokai szénbányákban. A Gwangju Kerületi Bíróság kilenc felperes közül három esetében elutasította a keresetet, de a fennmaradó hat felperes számára elismerte a kártérítést.

Ezek az ítéletek a 2018-ban hozott dél-koreai Legfelsőbb Bíróság ítéletével függnek össze, amelyben a Nippon Steel & Sumitomo Metal (jelenleg Nippon Steel) és a Mitsubishi Heavy Industries cégeket kötelezték kártérítés fizetésére; ez az úgynevezett „kényszermunka-probléma” része. A dél-koreai Legfelsőbb Bíróság elismerte a japán vállalatok jogellenes cselekményéért való felelősségét, és kártérítést rendelt el a sérülteknek. Ez az ítélet után számos hasonló per indult Dél-Koreában, és a japán vállalatok folyamatosan veszítenek.

Egyúttal a japán kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az 1965-ös japán-dél-koreai követelés rendezéséről szóló megállapodás „véglegesen és teljes mértékben rendezte” ezt a kérdést. A megállapodás értelmében Japán 300 millió dollárnyi térítésmentes és 200 millió dollárnyi térítéses pénzügyi támogatást nyújtott Dél-Koreának, így a két ország és polgáraik közötti követelések kérdése „véglegesen és teljes mértékben rendeződött”. A japán kormány álláspontja szerint az egyéni követelések megszűntek.

A „végleges és teljes rendezés” kifejezés értelmezése azonban nagy eltéréseket mutat a két ország között. Wani Kentaro, az Oszaka Egyetem docense a japán-dél-koreai követelés rendezéséről szóló megállapodás értelmezésével kapcsolatban megjegyzi, hogy a japán kormány értelmezése természetesebb, de a dél-koreai Legfelsőbb Bíróság értelmezése sem teljesen lehetetlen, és nem lehet egyszerűen „a nemzetközi joggal ellentétes döntésként” elintézni.

Wani professzor megjegyzése arra utal, hogy a japán-dél-koreai követelés rendezéséről szóló megállapodás értelmezése nem pusztán jogi-technikai kérdés, hanem szorosan összefügg a történelmi nézőpontokkal. A dél-koreai Legfelsőbb Bíróság a japán gyarmati uralom jogellenességét feltételezve úgy ítélte meg, hogy az egykori kényszermunkások kártérítési követelése nem tartozik a japán-dél-koreai követelés rendezéséről szóló megállapodás hatálya alá. Japán viszont nem ismeri el a gyarmati uralom jogellenességét, ami a két ország álláspontjának alapvető különbségét jelenti.

Jelenleg a dél-koreai kormány 2023 márciusában jelentette be a kényszermunkásokkal kapcsolatos perek megoldási tervét, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság által kártérítési ítéletet kapott felperesek számára a kormány által felügyelt alapítvány fizeti ki a japán vállalatok kártérítési összegével megegyező összeget. Legalább 60 olyan kényszermunkásokkal kapcsolatos per van folyamatban, így a probléma teljes megoldása még nem történt meg. 2023. november 28-án a szöuli központi kerületi bíróság két olyan pert is elbírált, amelyben dél-koreai kényszermunkások és hozzátartozóik kártérítést követeltek a dél-koreai kormánytól; mindkét esetben elutasították a keresetet, és a felperesek veszítettek. A kerületi bíróság a Legfelsőbb Bíróság precedensére hivatkozva úgy ítélte meg, hogy a japán vállalatoknak kell kártérítést fizetniük az egykori kényszermunkásoknak, és nem ismerte el a kormány kártérítési felelősségét. Ez az ítélet az első a dél-koreai kormánnyal szembeni ehhez hasonló perekben, és a további fejleményekre nagy figyelem irányul.

A kényszermunkások problémáját övező japán-dél-koreai konfliktus nem csupán a múlt rendezésének kérdése, hanem árnyékot vet a jelenlegi és a jövőbeni japán-dél-koreai kapcsolatokra is. A két országnak el kell ismernie a történelmi nézőpontok eltérését, ugyanakkor kitartó párbeszédet és erőfeszítéseket kell tennie a jövőorientált kapcsolatok kialakítása érdekében. Ehhez nemcsak a jogi érvek, hanem az áldozatok érzéseinek és a történelmi tényeknek a tiszteletben tartása is szükséges.

A japán-dél-koreai kapcsolatok romlása nemcsak a két ország, hanem az északkelet-ázsiai stabilitás szempontjából is jelentős hátrányt jelent. Annak érdekében, hogy a jövő nemzedéke ne legyen a történelem játékszere, és együtt építhessen a jövőjükre, elengedhetetlen, hogy a múlt történelmét szem előtt tartva olyan megoldást keressenek, amely hidat képez a jövő felé.

A Gwangju Kerületi Bíróság ítélete új lehetőséget kínálhat. Ez nem csupán a kártérítés kifizetését jelenti, hanem a történelmi sebek gyógyításának és az igazi megbékéléshez vezető út kezdetének is tekinthető. Ehhez a japán és a dél-koreai kormánynak, vállalatoknak és a polgári társadalomnak minden szereplőjének őszintén kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel, és erőfeszítéseket kell tennie a megoldás érdekében.