A Nifpac, a gépjárműalkatrész-gyártó cég története egészen az 1930-as évekig nyúlik vissza. A cég, amelyet akkoriban „Shibaura Rugógyárnak” hívtak, autók futóművéhez rugókat gyártott, és fokozatosan növelte a termelését.

A második világháború utáni 1940-es években a Nifpac a háború utáni újjáépítésben vett részt Japánban, és megkezdte a működést Jokohamában és Inában. Az 1950-es években a cég bővítette üzleti tevékenységét a Daido Steel-lel való egyesülés révén, és egy új üzem építésével a székhelyén.

Az 1960-as években a Nifpac elkezdett terjeszkedni a tengerentúli piacokon. Először az Egyesült Államokba költözött, majd Thaiföldön és Tajvanon létesített közös vállalkozásokat. Az 1970-es években Brazíliában és az Egyesült Államokban létesített közös vállalkozásokat, az 1980-as években pedig az Egyesült Államokban és Spanyolországban, majd átköltöztette székhelyét Jokohamába.

Az 1990-es években a Nifpac Thaiföldön, Indiában és Brazíliában bővítette tevékenységét, a 2000-es években pedig Európában, Indiában és Indonéziában hozott létre közös vállalkozásokat. A 2010-es években a cég globális vállalattá vált, és közös vállalkozásokat hozott létre Indiában, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban és Magyarországon.

A Nifpac a háború utáni újjáépítés kezdete óta folyamatosan bővítette termelési kapacitását a gépjárműipar növekedésével összhangban. Versenytársak felvásárlásával és az ipar átrendezésével a Nifpac az iparág vezetőjévé vált, és aktívan alkalmazott globális terjeszkedési stratégiát közös vállalkozások révén.

Különösen kiemelkedő volt az Egyesült Államok, Európa és Ázsia piacaira való belépés, ahol az autógyártás gyors ütemben fejlődött, új üzemeket hoztak létre, vagy közös vállalkozásokat létesítettek a helyi vállalatokkal. Például az Egyesült Államokban a Rockwell-lel közös vállalatot alapítottak ülések gyártására, Thaiföldön pedig a kedvező exportorientált gazdasági körülmények miatt üzemet hoztak létre, ahol helyi munkaerőt alkalmaztak a piac fejlesztése érdekében.

A Nifpac nemcsak gépjárműalkatrészeket gyártott, hanem merész lépéseket tett új üzleti területeken is. A bowlingtermek és a taxiszervezetek üzemeltetése is az autóipari alkatrészek gyártásának jövőbeli kilátásainak nehézségei miatt történt. A cég üzleti tevékenységét a precíziós alkatrészek és a nem autóipari szektorra bővítette, beleértve a csőfelfüggesztőket, a mechanikus többdimenziós parkolókat, a kozmetikai és elektronikai alkatrészeket, a ragasztókat és a kerámiát, valamint a biztonsági termékeket.

A Nifpac globális vállalattá vált kivételes elkötelezettséggel és vállalkozói szellemével, és számos mérföldkőnek számító esemény történt a működése során. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb az, hogy a Nifpac vezetőinek több mint fele a műszaki területről származott. A 2017-ben kinevezett Rikudži Szukimoto vezérigazgató az iparág első műszaki vezérigazgatója volt.

A Nifpac kultúrájában és identitásában van egy kis, de jelentős epizód. Szukimoto vezérigazgató elmondta, hogy fiatal korában váratlanul felkérték, hogy távozzon a cégtől. Ez a tapasztalat adta neki azt a vezetési filozófiát, hogy „folyamatosan profitábilis vállalatnak kell lennie”.

A profitcsökkenés miatt a cég fenyegette a munkavállalók megélhetését, ami megerősítette Szukimoto vezérigazgató vállalkozói szellemét. Elmondják, hogy ő odafigyelt a munkavállalók ötleteire is, és mindig gondoskodott arról, hogy a kis dolgokra is figyeljen vezetői stílusában.